Az 1940-es évek végéhez közeledve számos művész kezdett kísérletezni ezekkel akrilfestékekkel, mint művészeti segédeszközökkel. Ez azonban csak jóval később vált általánossá. Az 1960-as évek elején egy Lancelot Ribeiro nevű brit művész festményeket kezdett készíteni házakra szánt akrilfestékekkel. Megállapította, hogy az akrilfesték nemcsak sokkal gyorsabban szárad meg, mint az olajfesték, hanem sokkal világosabb árnyalatokat is eredményez. Ribeiro vehemensen nyilatkozott felfedezéséről, és segítette előmozdítani az akrilfestékek művészeti felhasználását.
Mivel az 1960-as évek művészei gyakran használnak akrilfestéket, a vállalatok rést láttak a piacon, és kifejezetten művészek számára kezdtek akrilfestékeket gyártani. Manipulálták a textúrát, és inkább kis tubusokba csomagolták, nem pedig nagy festékdobozokba. Ennek kényelme hozzájárult az akrilfestékek használatának további népszerűsítéséhez.
